Csak vagyunk mint...

A gyöngyösiekkel elmentem Celjébe a szurkesztornára hétvégén. Hát a kisbuszban olyan hideg volt, hogy nagyon. Sajnos drágám nem tudott eljönni velem. Talán jobban is tette, mert szerintem 10 km ig bírta volna a buszon. Erős volt a celjei mezőny, de a részvétel a fontos. Találkoztam a celjei barátaimmal, akkikkel már rég nem találkoztam. Szombaton a torna után kapásból jöttünk haza. Drágám eljött értem Siófokig. Hamarosan jön a horvátországi VB. csak nem nekem. Nem fogadták el az akkreditációmat. Sebaj van ez így. Efektíve le vagyunk nullázva rendesen, tehát nem is baj. Ez a hónap nagyon húzos lesz. Meg a következő is. De valahogy csak túléjjük. Majd a Drágámmal kettesben elleszünk minden nap otthon. Lassan de biztosan eldöntöm azt is, hogy nem megyek Montepitébe sem. Ilyen az élet addig kell nyújtozkodni mig a takaró ér. Most a nyújtozkodásom az bejárati ajtó és az Aréna közötti szakasz. Semmi más. Majd lesz jobb is egyszer....