1 – 1 ÁM!!!

Szerda hajnalban arra keltem, hogy lázas vagyok. Legalábbis a Drágám ezt állapította meg, de mondtam neki, ha 50 fokos lázam lenne, akkor is elmennék Szegedre! Reggel korán kellett kelnem ÁM, mert be kellett adnom a pályázatot és sok elintéznivaló volt hátra. A 9 órára tervezett indulásból Szegedre fél 12 lett. Közben elgázolt a UPC-nél egy óvodás csoport és a bokrosban landoltam. A nadrágomat úgy megfogta a fű, hogy a Drágám szerint csak ollóval lehet belőle kivenni ÁM. Fél 12-kor Pözsibe be és meg sem állt a kis autó Siófokig. A hátsó ülésen a dob, Siófokon pedig várt Kokó, a Garmin ÁM. Egy kicsit lelassult a világ, mintha minden ellenem lett volna. Nem elég, hogy beteg voltam (és vagyok még mindig ÁM), lépésben haladt mindenki előttem. Szerencsére megérkeztem Kokóhoz, aki két liter wishky-kólával várt már. Be is szállt Buday mezben mellém és indultunk Kalocsára Lacikáért. Megbeszéltük Lacikáig az esküvőt, de hát ha nincs pénz nem olyan könnyű kitűzni a napot ÁM! A Danubius kívánságműsora ment és elhatároztuk, hogy kérünk Kironak a szülinapjára (mert aznap volt ÁM), meg a csapatnak egy számot, de hiába hívtuk és beszéltünk a rögzítőre nem adták le a kívánságunkat ÁM.
Lacika poharakkal várt már Kalocsán, vettünk cigit és irány Szeged. Sajnos úgy alakult, hogy egy kicsit lementünk a térképről, nem eltévedtünk, csak megkerültük fél Magyarországot ÁM. Persze meg megálltunk 1-1 cigire, meg enni is kellett valahol. Ettünk is egy alföldi útmenti étteremben. Finom volt a kaja, csak kár, hogy krumplival kértem a pörköltet és tésztával hozták! Közben Sevi jól beetetett, hogy nem tud jönni. Ki is akadtam rendesen, azt mondta Kutya és CZ se tud jönni, egyedül pedig nem jön…Közben Cotti is lemondta az utat, dolgoznia kellett! Éppen az utolsó pillanatban érkeztünk meg Szegedre, új Garminunk, Sevi telefonon navigált be a városba a csarnokig. Hát elég érdekesen közlekednek Szegeden az autósok…Parkolóhelyet már nem lehetett a csarnok közelében találni, úgyhogy bízva a szerencsénkben leálltunk egy nem éppen ideális helyen. Jött a Drágám is, megvettük a jegyeket és akkor vettem észre, hogy a dobverő a kocsiban maradt. Futhattam egy kört érte. A csapatok bevonulására értem vissza, Drágámmal elfoglaltuk a helyünket és onnan se kép, se hang, csak a meccs. Ledoboltam megint egy-két réteg bőrt a kezemről, a Drágám meg kelepelt, mint a gólya. Sajnos elvesztettük a mérkőzést, kiegyenlített a Szeged. De a bajnokságot megnyerjük ÁM! A mérkőzés után siettem interjúzni (ahogy máskor is ÁM), sikerült is készítenem Nikolával, Csokival, Mezei Ricsivel, Ilyés Ferivel és Kovács Péterrel. Aztán megbeszéltük Seviékkel, hol találkozunk egy-két óra múlva és útnak indultunk hazafelé. A Drágám vezetett ÁM, nagyon ügyes volt ÁM. Kiskunhalason beültünk egy kis étterembe, ahol Seviéknek már hozták a kaját, mert persze ők egy kicsit gyorsabban haladtak. Ekkor már nagyon rosszul voltam, kértek is a Drágámtól lázcsillapítót, mert nagyon lázas lehettem. Este 11 körül indultunk hazafelé, továbbra is a Drágám vezetett, úgyhogy mire elértük a Dunát, Seviék már otthon is voltak. Lacikát kitettük Villyén és célba vettük Siófokot. Volt elég helyem hátul, úgyhogy befeküdtem a dobba és aludtam egy jót. Szegény Drágám meg majdnem elaludt, Kokó apám próbálta ébren tartani, meg-megálltak egy-egy benzinkútnál Bombázni. Enyingnél teljesen kész volt a Drágám, menthetetlenül elálmosodott, úgyhogy le kellett váltanom. Addigra sikerült kialudnom magamat ÁM. Siófokon kiraktuk Kokót és indultunk haza. Veszprém előtt találkoztunk egy őzzel, az úton császkált, szerencsére sikerült kikerülni. Minden gond nélkül megérkeztünk hajnali 3-kor haza és már aludtunk is. Persze, hogy lázas voltam reggel, és itthon is maradtam volna pihenni és gyógyulni, de volt sajnos munka bőven. Úgyhogy még orvoshoz sem sikerült eljutni. Érdekes momentum történt este. Az egyik vendég felvetett, mi lenne, ha egy játékos vágná pofon az edzőjét. Mire én azt válaszoltam, hogy valószínűleg csomagolhatna SZERINTEM. Erre kimoderálták a beírásomat, majd letiltottak(?) és azóta nem tudok belépni ÁM, persze ha fontos dolog van,akkor a Remford ott van ÁM. Este a lázam meg 38,5 ÁM, úgyhogy ma reggel mentem is az orvoshoz. Azt mondta túlélem, felírt gyógyszert és már jobban is vagyok. Persze a Drágám is ápolt ÁM, csinált nekem ebédet, meg sok teát, vett nekem NeoCitran-t stb. Egész nap kúráltam magam, úgyhogy már csak hőemelkedésem van és vasárnapra teljesen jól leszek ÁM! Hajrá Veszprém ÁM!!!

Már megint nyertünk ÁM!

A Cápa majdnem vesztett. Történt ugyanis, hogy pénteken a csarnok előtt egyszer csak megunta a banánt a hűtőcsöve...ÁM! Próbáltam szerelő után kutatni, de péntek délután, ballagás előtt persze minden autószerelő zárva volt. Gondoltam, kilátogatok valamelyik garázstelepre, valami azt súgta ott szerencsével járok. Így is lett ÁM. Az első ember akibe belebotlottam a segítségemre kelt. Három és fél óra szerelés után nyakig olajosan (persze a legjobb ingemben...) elkészült a Cápa, meggyógyult. Pedig nem ez volt a program, de sajnos ugrott az eredeti terv, miszerint a Balatonra vittem volna a Drágámat ÁM. Így maradt a light-os otthon, Drága, Hellász és jómagam ÁM. Bár a Drágám kicsit ki volt akadva ÁM, hogy már megint nem kettecskén töltjük az estét, de ez van ÁM.
Szombaton egy percig sem volt kérdéses, hogy miről szól a nap. A bajnoki döntő első meccse volt a nap csúcspontja ÁM. Azért reggel a Drágámra rámorogtam, mert galád módon Pick szalámiért nyúlt a hűtőben...Azután már gyorsan telt az idő, meghozták az új törlőmezem (MTD), amit nagyon nem szeretek, de ez van. Tatai Petinek, amikor megérkezett a csarnokhoz a következőket mondtam: "Peti figyelj oda, mert a második félidő a tied lesz ÁM". Bejött. Érdekes mód a Szeged térfelet cserélt, gondolták ezzel jól összezavarnak minket, de szerencsére nem így történt. A Kékes-Kékes bírópárossal már az elején levajaztam, ha olyan szituáció lesz, akkor befutok törölni, nem baj, ha közben megy a meccs. Szépen lassan felvettük a játék ritmusát, bár látszott, hogy van min csiszolgatni még. A második félidőben volt egy vicces jelenet, amikor mentem be törölni, Kiro is akkor cserélt. Gondolta megtréfál és a pólómnál fogva visszahúzott ÁM, közben Mosonyi meg lökött be a pályára. Ennek eredménye kishíján orra estem a pályán. A mérkőzés előtt hét gólt tippeltem, de Lapac tett róla, hogy ne találjam el. Sebaj ÁM. Ezután a Malomba mentünk, ahol páran vacsiztunk illetve iszogattunk. És előkerült a pizsama is ÁM...
Onnan kis káosz jött az éjszakába, nem találtuk egy ideig a helyünket, de aztán rátaláltunk a Latinra, ahol csúcsot döntöttünk 30+1 kis whisky-kólával ÁM. Átmulattuk az éjszakát. Kokó és Cotti nálunk aludtak vagy másnap délig. Kokó ekkor felpattant kis robogójára és porzott utána az út...Délután romantikáztunk egy keveset a Drágámmal, aki már megint bepöccent azon, hogy milyen kevés időt töltünk kettesben, mert ugyebár indulni kellett Alsóörsre ÁM az edzésre.
Ma meg útra keltem fővárosunkba, hogy néhány dolgot elintézzek, mire Cotti felébredt én már megint Veszprémben voltam. Közeledik a szerda, szerintem nagyon kevesen fogunk tudni Szegedre utazni, hogy szurkoljunk ÁM, sajnos a munka...Maroknyi csapatunk azonban mindent meg fog tenni a győzelemért és a fiúk is biztos.
Hamarosan jövök ÁM, remélem 2:0 után ÁM!!!!